Tetők különböző éghajlati környezetben
A tető minden épületnek nélkülözhetetlen része, hiszen védelmet nyújt az időjárás viszontagságai ellen, ezáltal komfortérzetet biztosít az épületen belül. Azonban az egyik éghajlati övezetben hatékony tetőtípus teljesen alkalmatlan lehet más környezetben.
Hogyan befolyásolhatja a tető anyaga, formája és felépítése a szélsőséges hőmérsékleti és különféle csapadéktűrő képességét? Hogyan befolyásolhatják a különböző tetőrendszerek az épület energiahatékonyságát és az épület általános esztétikai megjelenését?
Tetők, amelyek ellenállnak a legzordabb időjárási viszonyoknak
Kezdjük a Föld legészakibb és legdélibb részeivel és a hegyekkel, ahol többnyire hideg és mostoha időjárási viszonyok uralkodnak. Itt az emberek főleg két problémával szembesülnek, a hideggel és a hóval/jéggel. A tetők ezért speciális szigetelést és hajlásszöget igényelnek, amely megakadályozza a nagy mennyiségű hó felhalmozódását a tetőn, és ezáltal nagyobb súlyt. Továbbra is szeretnénk azonban, hogy a havat a tetőkön megtartsák kiegészítő szigetelésként, így a tetőn vannak az úgynevezett hófogók.
A tetőfedéshez ilyen körülmények között a legmegfelelőbb anyag a bitumenes zsindely, a fém tetőfedés vagy a kőpala. Mindezek az anyagok rendkívüli tartósságot és rugalmasságot mutatnak. A kőpala már régóta használatban van, míg az első két anyag később jelent meg. A fém tetőfedés különösen népszerű magas fekvésű területeken, hegyvidékeken. A gyakori villámcsapások miatt a Faraday-kalitka kialakítása végett akár magára a homlokzatra is felrögzítik.
Vannak azonban más módszerek is a tetőfedésre. Például, Grönlandon, Izlandon, a Feröer-szigeteken, a Skandináv-félszigeten és Szibériában gyakran zöldtetőket használnak, vagyis olyan talajjal és növényzettel borított tetőket, amelyek nagyon jó és fenntartható szigetelést tesznek lehetővé. Skandináviában a számik évszázadok óta építetenek talajjal, sziklákkal és növényzettel borított fahalmokat. Még északabbra az inuitok és a szibériai népek jégből és hóból használják az icupola iglukat.
Milyen tetők alkalmasak melegebb területekre vagy éghajlatra?
A melegebb éghajlatra alkalmas tetők általában eltérő kialakításúak és felépítésűek, mint a hidegebb éghajlatra tervezett tetők. Úgy tervezték, hogy az épület belsejét hidegen tartsák, elsősorban a napsugarakat visszaverő színekkel és anyagokkal, valamint a természetes szellőzés és hűtés elősegítésével.
A melegebb éghajlaton az egyik legnépszerűbb tetőtípus a lapostető, de csak olyan területeken, ahol egyidejűleg nem esik jelentős mennyiségű csapadék. Gyakran fehér vagy élénk színű fényvisszaverő anyagokból készülnek, ami segít hidegen tartani az épület belsejét, különösen a fehér tetők Görögországban, a régi, agyaggal bélelt Puebli Észak- és Közép-Amerikában és a hagyományos épületek a Közel-Keleten.
Ezenkívül a lapostetők könnyen karbantarthatók és javíthatók, így számos épület számára praktikus választás. Ezek elkészítéséhez sokkal kevesebb anyagra van szükség, ami könnyebben hozzáférhetővé teszi őket.
Az építkezés másik formája, amely évezredek óta jelen van a bolygó melegebb részein, a föld alatti objektumok vagy a sziklába vájt objektumok építése. A tető itt a természet és az öko-élőhely része, legyen szó talajról, sziklákról vagy homokról. A föld alatti vagy a sziklában lévő hajlékok egész évben az állandó hőmérsékletnél jobban kitartanak, ugyanakkor nem ejtenek jelentős tájsebet, mivel alik avatkoznak be a környezetbe.
A fém tetőfedés még melegebb éghajlati viszonyok között is hatékony tetőfedő anyag, mivel az taszítja a napsugarakat, és kedvező hőmérsékletet tart fenn az épületen belül. Azonban az egyenlítő melletti országok többségében meglehetősen drága építkező anyagnak számít, következésképpen kevésbé elterjedt.
Mi a helyzet a rendkívül magas hőmérsékletű területeken?
Mivel a szellőzés és a hűtés fontos a forró éghajlaton, a kultúrák és civilizációk különböző módon szembesültek ezzel a problémával, és oldották meg azt. Az egyik leghíresebb a szélfogók vagy a széltornyok a Közel-Keleten. Nem sokkal korábban ezek fontosságát elhanyagolták és feledésbe merült, de a klímaváltozás tudatosságának növekedésével a széltorony egyre nagyobb szerepet kapott a tetőépítésben, jelentősen csökkentve a hűtési költségeket és az épület szénlábnyomát. Úgy tervezték, hogy a széllel az egyik oldalról hideg levegőt hozzon az épületbe, másrészt a felmelegített levegőt visszaszívja a légkörbe az épületből.
Végül a bőségesen csapadékos területek maradtak...
Ha azt mondtuk, hogy a sok havazású területeken a lejtős tető megfelelő, akkor ez a nagyobb csapadékmennyiségű tájakra is vonatkozik, kivéve, hogy lényegesen nagyobb dőlésszög javasolt.
A legpraktikusabb az, ha csak az egyik oldalra engedi el a csapadékvizet, ezzel csökkentve a talajvízbe való vízkibocsátás lehetőségét. Ugyanakkor érdemes a legkisebb tetőfelülettel rendelkeznie.
A fém tetőfedés, a beton tetőcserepek vagy a bitumenes zsindely a legalkalmasabb anyag az esős viszonyok között, mivel ellenáll a kopásnak és megakadályozza a víz felszívódását és behatolását.
És a ráadás: erősen szeles régiók
Erre az időjárásra a lapos tetők vagy a kisebb lejtésű, sima anyagokból készült tetők javasoltak, hogy a lehető legsimábbak legyenek, csökkentve az ellenállást. Elsősorban gumi, PVC és TPO (termoplasztikus olefin) tetőfedő vagy sérülésálló fém tetőfedő anyagok, valamint sima felületűek javasoltak.
A kiállások nélküli tetőket is széles körben használják az ellenállás minimalizálása érdekében. A sátortetők ajánlottak, különösen változó szélirányú helyeken. Néha az ember a tetőfelületre rakott kövekkel vagy más nehezebb tárgyakkal védte a tetőfedést az erős széltől, de ma már különféle speciális zsindelyes tetőcserepekkel oldják meg.
KONKLÚZIÓ
Az éghajlat az egyik legfontosabb tényező a tető kialakításánál, amelyet figyelembe kell venni a fenntartható építkezéshez. Javasoljuk, hogy konzultáljon szakértőkkel, hogy segítsenek kiválasztani a legmegfelelőbb tetőszerkezetet és tetőfedést az adott helyhez és ottani igényekhez. A jól megtervezett és megfelelően felszerelt tetőfedés biztosítja épülete hosszú távú védelmét.
Szerző:
Žan Križnar, építész (cég: Arhinova)
