Nem sokkal ezelőtt még nem kellett gondoskodni a háztartási szennyvízelvezetésről és a csapadékvíz hasznosításáról. Elegendő volt egy egyszerű szeptikus túlfolyótartály. A szigorú európai jogszabályok azonban ennek visszafordíthatatlanul véget vetettek. Ha nem tudunk rácsatlakozni a közcsatorna-hálózatra, az egyetlen jó megoldás az lehet, ha saját tisztítóberendezést használunk. Az esővízgyűjtővel lényegesen kevesebb ivóvizet fogunk fogyasztani a közcsatorna-hálózatról.

 

A szennyvízelvezetés szabályai

 

A hatályos szabályozás szerint minden háztartás köteles lehetőségei szerint csatlakozni a központi szennyvíztisztító rendszerre. Mindazon háztartások, amelyeknek erre nincs lehetőségük, a kommunális szennyvizet egy nem átfolyó, háromkamrás szeptikus tartályba vagy saját, megfelelő méretű szennyvíztisztítóba gyűjthetik. 2010-től az I. és II. osztályú vízvédelmi területeken minden szeptikus tartálynak nem átfolyó tartálynak és vízzárónak kell lennie. Más területeken továbbra is megengedett a szennyvíz átfolyó szeptikus tartályokban történő összegyűjtése, de a szennyvizet időben el kell juttatni a központi szennyvíztisztító telepre.

A korábbi szabályozás szerint a szeptikus tartályok kisméretű szennyvíztisztítóra való cseréjének határideje a meglévő lakóházakra vonatkozóan az előző év vége volt. A felülvizsgált rendelet szerint ezt a határidőt 2025. december 31-ig hosszabbították meg. Az említett rendelet olyan létesítményekre is vonatkozik, ahol a szeptikus tartály nem az adott létesítmény építése idején hatályos jogszabályoknak megfelelően került kiépítésre. Az előírásoknak megfelelően megépített szeptikus tartállyal rendelkező létesítmény tulajdonosa köteles az első legközelebbi, építési engedélyhez kötött, nagyobb felújítás során a szeptikus tartályt kis tisztítóberendezésre cserélni, vagy az átfolyó szennyvíztisztító tartályt további feldolgozásra és szűrésre alkalmas rendszerrel korszerűsíteni.

Az egészségügyi hatóságnak joga van ellenőrizni, hogy megtörtént-e a víz elvezetése a szeptikus tartályból a tisztítóberendezésbe. Az ellenőrzés során joguk van betekintést kérni a szennyvízgyűjtő szolgáltatást igazoló számlákba is. A lakók száma alapján könnyen kiszámolható a hozzávetőleges vízfogyasztás, ami a kifizetett szennyvízelvezetés számához és összegéhez viszonyítandó.

 

 

Háztartási szennyvízcsatorna

 

A ház szennyvízelvezető rendszerének hatékonyságát illetően elengedhetetlen a lakóterek megfelelő elrendezése. Két- vagy többszintes ház esetén a fürdőszobának a fürdőszoba felett, a WC-nek a WC felett, illetve a konyhának a konyha felett kell elhelyezkedni, amit már az ingatlan tervezése során figyelembe vesznek. A megfelelő elrendezés a felsorolt három helyiség esetén különösen fontos.

Ügyelni kell arra, hogy minél kevesebb függőleges beépítésű fő csatornavezeték legyen (általában csak egy). Ha azonban a függőleges és vízszintes vezetékek 30°-nál nagyobb szögben kapcsolódnak egymáshoz, akkor a töréspontoknál ún. ellenőrző elemet kell kialakítani. A csatornacsöveket az épületen belül és azon kívül is megfelelő mélységben kell lefektetni ahhoz, hogy védettek legyenek a fagytól és az esetleges talajnyomástól. Vízszintesen elfektetett csövek esetében fontos, hogy megfelelő dőlésszögben, azaz 2%-nál nagyobb szögben legyenek lefektetve. Kisebb dőlésszög esetén fontos figyelmet fordítani az átöblítésre. Az árok alját ki kell egyenlíteni. Ha a talaj nem elég szilárd, laza homokkal vagy kaviccsal kell megerősíteni.

Ma már csak műanyag csöveket használnak a csatorna kialakítására, amelyek egyben a legalkalmasabbak is erre a célra. Különböző csatlakozási lehetőségekkel rendelkeznek, a csatlakozási pontok tökéletesen tömítenek, könnyen szerelhetők, élettartamuk gyakorlatilag korlátlan, a cső felülete pedig teljesen sima, ami a szennyvíz maximális haladását teszi lehetővé a csövön keresztül. A hatályos szabályozás szerint a háztartási csatornába kizárólag teljesen vízzáró csöveket lehet beépíteni a hozzá tartozó tömítő csatlakozásokkal együtt.

A háztartási szennyvizet 20 cm átmérőjű fővezetéken, minimum 2%-os lejtéssel vezetik el az épületből a közcsatornába. Amennyiben ez nem lehetséges, a háztartási szeptikus tartályba vagy a szennyvíztisztító berendezésbe kell elvezetni. A csővezetéknek a csatorna vízáramlási irányához képest 45°-os szögben kell csatlakoznia a közcsatornához. Minden esetben, amikor a háztartási vízelvezetés iránya megváltozik vagy beesik, ellenőrző aknát vagy tisztítófedelet kell felszerelni.

Azokon a területeken, ahol kiépített közcsatorna van, az új épületek építési engedélye nem teszi lehetővé saját szeptikus tartály kiépítését, ez esetben a létesítményt a közcsatornára kell csatlakoztatni. A háztartási csatorna közhálózatra történő csatlakoztatásához az illetékes közműszolgáltató hozzájárulása szükséges. A hozzájárulás megszerzéséhez az illetékes közműszolgáltatóhoz kell benyújtani a megfelelő projektdokumentációt, amely tartalmazza a házi csatornarendszer szükséges adatait, részleteit. Ez magában foglalja a csatornaprofilokat, a lejtést, az aknák közötti távolságot és a szennyvíz mennyiségét.

 

Minden szennyvíz és ürülék a közcsatornába, a kis szennyvíztisztító berendezésbe vagy a házi szeptikus tartályba vezethető el. A tetőn és udvaron összegyűlt csapadékvizet speciális víznyelő csatornába kell elvezetni vagy szabadon engedni a talajon, de semmiképpen sem szabad a közcsatornába vagy a fent említett házi szennyvíztisztító berendezésbe vagy szeptikus tartályba elvezetni. A gyorsabb és egyszerűbb ártalmatlanítás érdekében ajánlatos a szennyvíztisztító berendezést vagy szeptikus tartályt a lehető legközelebb elhelyezni ahhoz a létesítményhez, ahonnan a csatorna kivezetésre kerül. Ezenkívül, a tartályt vagy berendezést úgy kell elhelyezni, hogy könnyen lehessen karbantartani és üríteni.

 

Vízvezeték eltömődése

 

A háztartási szennyvízrendszer zavartalan működésének előfeltétele a lehető legnagyobb sebesség, amely által a szennyvíz közvetlenül a szeptikus tartályba vagy a szennyvíztisztító berendezésbe kerül. Ez az egyetlen módja annak, hogy megakadályozzuk a széklet rothadását és szerves anyagainak lebomlását a csőben. A rothadás és a lebomlás által jelentősen növekedne a csővezeték eltömődésének lehetősége a kritikus pontokon, ami egy megépített épület esetén tartós, nehezen kiküszöbölhető problémát okozna.

Manapság már lehetőség van arra, hogy a csővezetékek felderítésére és feloldására speciális szakembert alkalmazzunk, aki a modern technológia segítségével már sikeresen megoldja az ilyen jellegű problémákat. A szakember a csővezetékeket és a csatornákat egy speciális rendszer segítségével vizsgálja át, amely beépített kamerákkal ellátott szondákkal van felszerelve (számítógéphez csatlakoztatva). Ezek általában önjáró és távirányítású kamerák. Különböző méretű (20–1200 mm-es) csövek belsejének vizsgálatára használhatók. Sok esetben a szennyvízcsatorna dugulásának elhárítása csak átmeneti megoldás, mivel bizonyos idő után újra megjelenhet a dugulás ugyanazon a helyen.

Régebben, ha a falban vagy a járda alatt megsérült a csővezeték, a teljes csatornát fel kellett újítani, viszont ma már egyes szakemberek csak bizonyos kritikus pontokon kínálnak helyreállítási megoldást. Például, a csővezetékek javításának jól ismert módszere az üvegszálas bevonatok alkalmazása. Ezen módszer segítségével kiválóan lehet javítani a csatornacsöveken és a csatlakozókon lévő sérüléseket. Az üvegszálas bevonat legfeljebb 6 mm vastag és nem érdes, így nem rontja a cső hidraulikus és áramlási tulajdonságait.

A javítás másik lehetősége egy kisebb, azonos vagy akár nagyobb átmérőjű új cső behelyezése. A sérült csövet kiváló minőségű polietilén, polipropilén vagy más típusú csőre lehet cserélni, amelyen minden szükséges csatlakozás elvégezhető. A 75–800 mm átmérőjű csövek általában javíthatók. Maga a javítás nem okozhat rezgést vagy zajt a munkálatok során.

 

 

A sérült csővezeték helyreállításához korszerű megoldásként egy speciális tömítőanyagot építenek be a cső belsejébe. A csővezeték tisztítása után egy szivattyú segítségével speciális tömítőfolyadékot fecskendeznek a csőrendszerbe, amely automatikusan lezárja az esetleges repedéseket vagy szivárgásokat. Az ásványikristály-oldaton alapuló tömítőfolyadék nagyon rövid idő alatt teljesen lezárja a repedéseket – belülről kifelé. A felújított csővezetéken így szilárd, tartós tömítést eredményez. A folyamat gyors, tiszta és megbízható. Egyes szakemberek a megfelelő tömítési módszer alkalmazásával minden jellegű szivárgási problémára megoldást tudnak nyújtani. A padlófűtés vezetékeinek sérülésétől kezdve, a fűtőkazán szivárgásán át a csatornarendszer, illetve a gázvezeték meghibásodásáig – mindenre van megoldásuk.

 

Nem minden szennyvíztisztító berendezés egyforma

 

EU-szerte és EU-n kívül is számos országban gyártanak szennyvíztisztító berendezéseket. Mivel többnyire nyitott piaccal találkozunk, ezek a termékek nálunk is megtalálhatók. Sajnos a különböző típusú szennyvíztisztító berendezéseket forgalomba hozó beszállítók között fennálló piaci verseny fokozódása miatt a mi piacunkon még mindig elérhetők olyan szennyvíztisztító berendezések, amelyek nem felelnek meg az építési termékekre vonatkozó követelményeknek, és így nem kellene, hogy kaphatók a piacon. A szennyvíztisztító berendezés vásárlása során meg kell győződni arról, hogy a termék megfelelő tanúsítványokkal rendelkezik, mint például a teljes készülék CE-jelölése, a megfelelőségi nyilatkozat, amely jelzi, hogy ki végezte az első típusvizsgálatot és a tisztítást, gyártói garancia, utóértékesítési szervíz, illetve, hogy a berendezést minél egyszerűbben lehessen kezelni, valamint megbízható és bizonyítottan jó tisztítóhatása legyen. Ezenkívül, a berendezés kapacitásának meg kell felelnie a kibocsátott szennyvíz mennyiségének. Emellett, figyelembe kell venni a lakók számát és a havi vízfogyasztás mennyiségét.

A berendezés kiválasztásánál fontos azt is kiszámolni, hogy az alacsony beruházási költségek biztosítják-e majd a berendezés alacsony üzemeltetési költségeit. A gyakorlat már megmutatta, hogy ez nem így van. Az elemzések azt mutatják, hogy az olcsón elérhető szennyvíztisztító berendezések esetében az üzemeltetési költségek lényegesen magasabbak, mint a beruházási költségek 20 év leforgása alatt. Az üzemeltetési költség magában foglalja a villamosenergia-fogyasztást, a felesleges iszap eltávolításának és tisztításának költségeit, valamint a javítási költségeket.

Az alapanyag, amelyből a tisztítóberendezés készül, a berendezés azon része, amelyet az élettartama során a legtöbb terhelés éri mindenféle szempontból. A berendezésnek ellenállónak kell lennie a kémiai (a közeg változó pH-értéke), a mechanikai (a talaj mozgatása és áthaladása a berendezés körül / berendezésen keresztül) és a termikus (téli-nyári) hatásokkal szemben. A berendezésnek legalább 30 évig ellen kell állnia ezeknek a hatásoknak.

A tisztítóberendezésnek rendelkeznie kell előírt jótállási idővel. A gyártónál ellenőrizni kell a berendezés szavatossági idejét, a cég piaci pozícióját, illetve a termékkel kapcsolatos felhasználói tapasztalatokat. Amennyiben az utasítások nagyon hosszúak, nem egyértelműek és a garanciális feltételek bonyolultak, akkor nagy a valószínűsége, hogy nem minőségi termékről van szó. Minden minőségi termék saját sorozatszámmal, valamint a tartályra és a gyártóra vonatkozó műszaki adatokkal is rendelkezik. Így legalább tudjuk hova kell fordulni, ha valami elromlik. A jó gyártó akkor is vállalja a garanciát a termékeire, ha a forgalmazó már megszűnt.

 

 

Egyes szennyvíztisztító berendezésekbe drága alkatrészek kerülnek beépítésre, amelyeket rövid garanciális idő esetén saját költségünkön kell lecserélni. Az ilyen alkatrészek cseréjével járó költség meghaladja azt az összeget/hasznot, amit egy látszólag megfizethető tisztítóberendezés vásárlásával és a rövid garanciális idővel spórol meg.

Tekintettel arra, hogy olyan berendezésről van szó, amely valószínűleg évtizedekig lesz a föld alatt, nagyon fontos, hogy legalább 25 év garanciával rendelkezzen a szerkezeti stabilitást illetően, mivel dinamikus hidraulikai folyamatoknak van kitéve, maga a talaj pedig soha nem pihen. Ha ezen feltételek közül bármelyik nem teljesülne, az azt jelentené, hogy a ház körül már kialakított és beültetett területeket ki kellene ásni és el kellene bontani.

Mindenképpen célszerű olyan forgalmazót választani, aki hosszabb távú piaci jelenléttel és stabil üzleti háttérrel rendelkezik, hiszen csak egy ilyen forgalmazó tudja teljesíteni az ígért garanciát egy állandó alkatrészkészlet és jól szervezett szerviz mellett. Ha a teljes körű beépítés mellett döntünk, mindenképpen érdemes egy több éves tapasztalattal rendelkező építési szakembert alkalmazni erre a munkára.

Fontos, hogy maga a beépítés szakszerűen legyen elvégezve annak érdekében, hogy elkerüljük az ülepedést, sérülést, stb. Egy igazi szakember akár egy nap alatt képes üzembe helyezni egy ilyen tisztítóberendezést.

Egy másik lehetőség, hogy megegyezünk a szomszédokkal egy, de annál nagyobb teljesítményű szennyvíztisztító beépítéséről, amelyet több háztartás használna, így befektetés szempontjából is sokkal kedvezőbb lenne. A gyártók kínálatában többféle kapacitású berendezés található. A kisebb, kompakt kialakítás 5 felhasználó számára alkalmas. A nagyobb berendezések akár 1000 felhasználó számára is megfelelők lehetnek.

Akár közcsatornát, akár saját szennyvíztisztítót használunk, a szennyvíz elvezetéséért szolgáltatási díjat kell fizetni. Ezt általában a helyi közüzemi szolgáltató állítja ki a vízszámlával együtt. A díj alapja a vízellátó hálózatból elfogyasztott víz mennyisége, és az elfogyasztott ivóvíz árának körülbelül a felét teszi ki. Ezenfelül a szeptikus tartály tulajdonosainak a szennyvíz és az iszap összegyűjtésével és tisztításával járó többletköltséggel is számolniuk kell. Saját szennyvíztisztító esetén lehet kérni a havi szolgáltatási díj csökkentését. Amennyiben saját szennyvíztisztító berendezést vásárol, ahhoz kap egy törvényileg előírt dokumentációt, amelyet át kell adnia a közműszolgáltatónak. Ez alapján nyilvántartásba veszik és üzembe helyezik a szennyvíztisztító berendezést. Ezzel egyidejűleg a közszolgáltató döntést hoz a díj csökkentéséről is.

 

A tisztítóberendezés készülékháza

 

A háztartási szennyvíztisztító berendezés csak biológiai, illetve háztartási szennyvizet tisztít, ezért kizárólag ilyen jellegű felhasználásra szolgál; ipari hulladékok, zsírok, olajok vagy PVC hulladékok kezelésére nem alkalmas.

A berendezésből származó tisztított víz élő baktériumokat tartalmaz és kiengedhető közvetlenül a környezetbe. Évente kb. egy alkalommal a készüléktartályból ki kell szivattyúzni az elhalt baktériumokat tartalmazó hulladékiszapot.

A biológiai szennyvíztisztító berendezés általában egy kompakt készülékházon belül helyezkedik el. A szennyvíztisztító berendezés

ovális alakú, körülbelül két méter átmérőjű és ugyanolyan magas. A legtöbb berendezés naponta legfeljebb háromszor kapcsol be néhány percre, tehát nem működik folyamatosan. A kompresszornál fontos az évente egy alkalommal elvégzendő szervizelés. Egyes biológiai (anaerob) tisztítóberendezések zajkibocsátás és áram nélkül működnek. Az ilyen berendezések általában magasabb anyagi befektetést igényelnek, mint az elektromos készülékek. Egyes áram nélkül működő berendezések működéséhez további vegyszerek lehetnek szükségesek, ami többletköltséget eredményez.

A szennyvíztisztító berendezés (szeptikus tartály) általában műanyagból vagy betonból készül. A betonból készült tartályok a legellenállóbbak. Jó minőségű beton felhasználásával jelentős ellenállás érhető el a háztartásban előforduló vegyszerekkel szemben. További fontos szempont, hogy a betonburkolat nagy súlyánál fogva megakadályozza, hogy illetéktelen személyek (gyermek) hozzáférjenek.

A betonmassza jó mechanikai tulajdonságokkal is rendelkezik.

A műanyag tartályok leginkább polietilénből és poliészterből készülnek. Az egy darabból készült, legalább 8 mm-es falvastagsággal rendelkező tartály a legjobb a maga kategóriájában, viszont a beépítésnél nagyobb odafigyelést igényel, mint a betonból készült szeptikus tartály. A feltöltéshez homokra van szükség, illetve ha a berendezés olyan helyen helyezkedik el, ahol járművel is áthaladnak felette, mindenképpen egy betonlemezt szükséges elhelyezni. Magas talajvízszint esetén kiegészítésként a tartályt horgonyozni is kell.

A 8 mm-nél vékonyabb falú szennyvíztisztító berendezés labilisabb és kevésbé tartós. A vékonyabb falú berendezés beépítése hasonlóan zajlik a fent leírtakhoz, viszont sokkal nagyobb odafigyelést igényel a beépítés során, mivel alacsony erőkifejtések mellett is deformáció alakulhat ki. Az ilyen tisztítóberendezéssel járó költségek nagyon rövid idő alatt megnövekedhetnek.

A leggyengébb tartály fala még az előző típusnál is vékonyabb (kevesebb mint 5 mm). Egy ilyen tartály egy nagy léggömbhöz hasonlítható, amelyet a felhasználó maga is tud mozgatni. Minimális terhelés mellett is csak néhány éves élettartam várható.

 

 

Ettől kedvezőtlenebb lehetőség a vékony polietilén lemezekből hegesztett tartály, amely sok kis részből áll. Ez esetben fennáll annak a veszélye, hogy a hegesztési varratok megrepednek, a tartály alakja megváltozik, stb. A gyermekek védelme érdekében minden műanyag tartály fedelét külön kell rögzíteni.

A tartályok mérete gyártónként eltérő lehet. A német jogszabályoknak megfelelően a német gyártmányú berendezések térfogata elviekben nagyobb. Németországban és Ausztriában nem engedélyezett az olyan típusú tisztítóberendezések forgalmazása, amelyek csak laboratóriumi tanúsítvánnyal rendelkeznek. A közüzemi szolgáltatók rendszeres ellenőrzése miatt a nem megfelelő rendszerek nem kerülnek telepítésre.

Egy 1200 literes, 8 személyre elegendő tartály alig néhány héten belül megtelik iszappal. Emiatt gyakran eltömődik. Egy nagyobb méretű berendezésbe való befektetés valamivel költségesebb, de megéri a többletbefektetést. Ezenfelül figyelembe kell venni a hosszabb ürítési időközöket, a környező terület tisztítását, a berendezés újraindítását stb.

Európában a legelterjedtebb, alaposan ellenőrzött és bizonyítottan hatékony tisztítási eljárás az „SBR” technológia, amely biztosítja a szennyvíztisztítás egységes minőségét. Ezen eljárás során a szennyvizet több egymást követő ciklusban tisztítják. A szennyvíz először áthalad az első kamrán, amely visszatartja a nem oldódó szilárd anyagokat. Ezután egy SBR tartályba folyik, ahol a szennyvíz alapos biológiai, mikroorganizmusos tisztításon megy keresztül. A szabályozott feldolgozási folyamat során a levegőztetési és a nyugalmi szakasz váltakozik. Az élőiszap lesüllyed a készülék aljára, a megtisztított vízrész pedig az SBR tartály tetején marad. Ezután a leeresztő rendszerbe kerül. Az élőiszap egy része az SBR tartályból visszakerül az első kamrába.

A berendezés zökkenőmentes és folyamatos működése szempontjából fontos, hogy az elektronikai alkatrészek hova kerülnek elhelyezésre. Párás körülmények között egyértelműen rövidebb ideig bírják, mint szárazon. Az elektronikai alkatrészek nagymértékben befolyásolják a berendezés működését és a megfelelő tisztítási teljesítményt. További pluszt jelent, ha a berendezés ún. „okos” elektronikával van ellátva, amely rögzíti az adatokat és alkalmazkodik a felhasználóhoz, mivel a folyamatos levegőfújás túl sok energiát emészt fel. Ideális esetben a berendezést egy mikroprocesszor vezérli, amely a saját elektronikus naplójában tárolja a teljesítményadatokat. A kommunikáció nyelve magyar legyen.

A közvetlenül a vízben elhelyezett elektromos részekkel rendelkező berendezés (levegőztető, szivattyú) gyakran duguláshoz és többletköltséghez vezethet. A sok kis kamrával rendelkező tisztítóberendezés szintén nem a legjobb megoldás, mivel gyakran eltömődik. Ilyen berendezés vásárlása esetén általában további utasításokat adnak arról, hogy mi kerülhet a szennyvízbe és mi nem, illetve a csomaghoz gyakran mellékelnek szűrőket és szűrőedényeket. Azonban itt fontos megemlíteni, hogy a szűrőedényeket is tisztítani kell.

 

A tisztítóberendezés telepítése

 

Előnyösebb, ha a berendezés kiszállítása összeszerelt állapotban, beépített alkatrészekkel együtt történik, ami lényegesen felgyorsítja a talajba való elhelyezés és a csatlakozás folyamatát. A minőségi tisztítóberendezés erős vázzal rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy egy rendezett úton is telepíthető legyen. Ami a telepítés helyét illeti, figyelembe kell venni, hogy a berendezés telepítése targoncával történik, így a helyszínt elérhetővé kell tenni a darus teherautó számára. A berendezéshez szükséges építési gödör kiásását a lehető legegyszerűbben kell megoldani, amit tapasztalt szakembernek kell elvégezni. Itt nincs szükség különösebb építési beavatkozásra, mivel egyes berendezések könnyen leereszthetők az építési gödörbe és ráköthetők a meglévő csatornavezetékre. Az építési gödörbe történő elhelyezés után a berendezést az elektromos hálózatra és a szennyvízcsatornára csatlakoztatják. Ezután a berendezést a föld alá kell temetni úgy, hogy a tetejéig érjen a föld. Ugyanakkor fontos, hogy a fedél teljesen hozzáférhető maradjon a későbbi rendszeres karbantartások végett.

 

 

Végül pedig gondoskodni kell a szellőzőrendszerről és a tisztított víz elvezetéséről, amely a tartályba vagy víznyelőbe engedhető ki. A tisztítóberendezés működéséhez szellőztető rendszer szükséges. Ez általában egy egyszerű függőleges csővel is megoldható, amelyet a berendezésből vezetnek a felszínre.

A biológiai szennyvíztisztító berendezés üzembe helyezésekor, illetve ezt követően 3 évente a helyi közszolgáltató felülvizsgálja a berendezés telepítésének megfelelőségét és működését, valamint értékeli annak hatékonyságát.

Az egyes háztartási szennyvíztisztító berendezések működésében előforduló problémákat az eleveniszap szivárgása okozhatja, ha hirtelen szennyvízáramlás következik be. Ezt a szennyvíz mennyiségének hirtelen növekedése okozza, ami lehet például a fürdőkádból vagy mosógépből kiengedett szennyvíz. Emiatt egyes szennyvíztisztító berendezések beépített áramláskorlátozóval rendelkeznek, amely biztosítja a berendezés zavartalan működését hirtelen beáramlás esetén is.

 

Csapadékvíz gyűjtése

 

A vízellátásban használatos talajvízzel ellentétben az esővíz lágy víz, amely nem tartalmaz ásványi anyagokat. Ennek köszönhetően, az esővíz mosógépben, WC tartályokban, csaptelepekben és fűtőberendezésekben történő felhasználása által nem halmozódik fel a vízkő, és még a mosópor felhasználása is csökken. Lévén, hogy az esővíz nem tartalmaz vasat, mangánt és egyéb fémeket, ezért sokkal inkább alkalmas növények öntözésére, mint a talajvíz. Az esővíz nem tartalmaz olajat, biológiai hulladékot, vegyszer- és gyógyszermaradványokat, ipari szennyvizet vagy klórt, míg a talajvíznél ez előfordulhat.

Minél simább egy tetőfelület, annál alkalmasabb az esővíz összegyűjtésére. Erre a célra az újabb tetőfedő elemek (mint a korrózióálló acél Gerard tetőfedő anyagok természetes kőbevonattal) sokkal inkább alkalmasak a régi (durva) tetőfelületekhez képest, amelyek gyakran hajlamosak a károsodásra. Az agyagcserép különösen alkalmas erre a célra, de a műanyagból készült tetőfedő elemek is megfelelők. A régebbi betoncserepek és bitumenlemezes tetők kevésbé alkalmasak erre a célra, mivel az érdes felület visszatartja a port és egyéb részecskéket, amelyek az esővízzel a tartályba kerülnek. Az esővíz több különböző szűrőn halad át, de ennek ellenére nagyon fontos megtartani annak tisztaságát, amikor átfolyik a tetőn. Javasolt az esővizet a teljes tetőfelületen a tartályba irányítani. A hornyok készülhetnek bármilyen anyagból, de a réz hornyok erre a célra nem ajánlottak.

Az esővízgyűjtő rendszer a következőképpen működik. Az esővíz a tetőről az ereszcsatornákon át a főaknán keresztül a tartályba folyik. Az esővíz a tartályba való beáramlás előtt különböző szűrőkön halad át. A búvárszivattyú vagy a hidrofor a tartályból kiszívja a vizet, amely a vízellátás mentén a lefolyóba halad. Az érzékelők által vezérelt korszerű rendszerek képesek arra, hogy automatikus vízellátást biztosítsanak a közműhálózatból abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre esővíz.

Korábban már említettük, hogy az esővíz háztartási felhasználásra, valamint mosásra és öntözésre egyaránt alkalmas. Ezért általában elegendő, ha a vizet a durva részecskéktől megtisztítjuk. Ha a tartály függőleges horony közelében kerül elhelyezésre, javasolt a szűrőt a horony függőleges csövébe beépíteni. A horony felső részében egy olyan szűrő kerül elhelyezésre, amely a levelek és gallyak eltávolítására szolgál szita formájában. A másik szűrőt a tartály elé kell helyezni. Ha megfelelő minőségű szűrőt használunk, akkor elegendő egy darab szűrőt a tartálynyílásba helyezni.

Az öntisztító szűrő is jó megoldás lehet, amely háromrétegű betéttel ellátott szitából áll. A szűrőből származó piszkos esővíz a lefolyóba folyik, míg a tisztított víz a szűrőszitán keresztül a tartályba. A gyártók univerzális szűrőt is szoktak kínálni, amelyet időnként tisztítani kell. Ez a fajta szűrő egy speciális, finom szövésű kosárból készült. Egyes rendszerek beépített, finom aktív szénszűrővel rendelkeznek.

 

A megfelelő esővíztartály

 

Fő esővíztartályként használható egy régi kút, egy betonciszterna vagy akár fűtőolajhoz használt elhagyott ciszterna is. Amennyiben fűtőolajtartályt használunk, nagyon fontos, hogy legyen jól megtisztítva és belső műanyag bevonattal ellátva.

Az esővíz tárolásának legpraktikusabb módja egy speciálisan kialakított polietilén tartály. A gyártók az ilyen tartályt egy teljes rendszerkészlet részeként kínálják. A polietilénből készült tartály különösen alkalmas esővíz tárolására, mert falai teljesen simák. Ez megakadályozza a mikroorganizmusok felhalmozódását a falak felületén.

Fontos, hogy a körülményeinknek és igényeinknek megfelelő tartályt válasszunk. Egy 3–4 fős háztartásnak 5 m3-es tartályra lesz szüksége. A tetőfelületnek legalább 70 m2-nek kell lennie. A megfelelő méret kiválasztásánál nem kell túlzásokba esni, viszont érdemes figyelembe venni azt, hogy minél nagyobb a tartály, annál tovább van tartalék csapadékvizünk. Ugyanakkor, a beépített szűrők ellenére nagy a veszélye annak, hogy ha a túlméretezett tartályból nem elégszer történik esővíz-felhasználás, az egy idő után kellemetlen szagot kezd árasztani. Ezenkívül a nagyobb tárolótartály nagyobb befektetéssel jár.

 

Az esővíztartályt általában a talajba helyezik az épület mellé. Ily módon a tartály el van rejtve és nem foglalja feleslegesen a helyet. Ezen felül, védve van a hőtől és a napfénytől. Az így megtartott esővíz alacsony hőmérsékletű lesz. Ez gátolja a mikroorganizmusok szaporodását.

A tartály talajba helyezéséhez nincs szükség beton alapra. Egyszerűen csak ásni kell egy megfelelő méretű gödröt. Ajánlott, hogy amennyire csak lehet, a gödör magassága legyen azonos a tartály magasságával, szélességben pedig legyen körülbelül fél méterrel szélesebb, mint a tartály külső átmérője. A gödör alja legyen tömörített, kiegyenlített vagy lapos, különben a tartály teteje nem kerül egy szintbe a talajjal. Emellett, figyelembe kell venni a szívó szivattyú tápellátását is. A tartálynak szánt gödör gyakorlatilag bárhol kiásható az épület közelében, ahonnan elvezetésre kerül az esővíz. Tehát, a kertben, az udvaron vagy a bekötőúton. Ha a tartály felett személygépkocsik vagy nehéz teherautók haladnak majd át, érdemes konzultálni a gyártóval a megfelelő termék kiválasztását illetően. Ugyanis a kínálatban szerepelnek megnövelt teherbírású rendszerek is.

Új építésű építmények esetén a földalatti tartály beépítésével általában nincs különösebb gond, mivel ez esetben a környező terület még nincs kialakítva. A beépítés sokkal bonyolultabb egy meglévő ház esetén, amely parkosított kerttel és kialakított udvarral rendelkezik. Amennyiben a tartály földalatti beépítésére nincs lehetőség, javasolt a tartályt az épület pincéjében elhelyezni. Előtte mindenképpen érdemes meggyőződni arról, hogy a tartály befér a pinceajtón. Amennyiben a tartály a pincében kerül elhelyezésre, a tartályban lévő esővíz nyáron nem melegszik túl, télen pedig nem fagy meg. A téli fagyveszély miatt a fűtetlen garázs vagy fészer nem megfelelő helyszín erre a célra. Egyes (ritka) esetekben a tartály a padlástérbe is beépíthető. Viszont a mennyezet statikus teherbíró képessége miatt itt általában csak kisméretű tartály építhető be. Amennyiben a tetőtér nincs kellően fűtve és szigetelve, előfordulhat, hogy télen az esővíz befagy, nyáron pedig gondot okozhat a túl magas hőmérséklet.