A tető koncepciójával az emberiség történetében már nagyon korán találkozunk. Az első vadászok és gyűjtögetők barlangokba bújtak a mostoha időjárás és az egyéb veszélyek elől, de a távolabbi vadászatok miatt kénytelenek voltak valamilyen alkalmasabb megoldást találni.
Milyen tetőket építettek a legrégibb civilizációkban?
A legrégibb tető állítólag egy 42.000 évvel ezelőtt Szibériában élő gyapjas mamut bőréből készült. Nem sokkal később itt-ott mamutagyarból és faágakból épített, bőrrel fedett és sárral tapasztott kunyhók alkotta kisebb települések jelentek meg.
A korai civilizációkban készült tetők a cserép, a fa és a sár különböző variációi voltak, melyeket közéjük fűzött növényi indákkal erősítettek meg. Az első tetőcserép állítólag Kínában jelent meg i.e. 3.000 körül. Ebben az időszakban az ókori Görögországban és Babilonban is elkezdtek cseréptetőket építeni. A tetőcserép használatát a rómaiak később szinte egész Európában elterjesztették.
A környezetben megtalálható anyagok jellegétől és az adott civilizáció fejlettségétől függött, hogy milyen épületeket építettek és azokat milyen típusú tetővel fedték be. Észak-Afrika, a Közel-Kelet, India és Dél-Amerika ősi civilizációiban megfigyelhető, hogy elterjedtek voltak a sártéglából és
szalmából készített tetők; Dél-Európában és a Távol-Keleten az égetett agyagcseréppel fedett kőházak voltak jellemzők; Kelet- és Közép-Európában túlnyomórészt szalma- és fazsindely tetőket építettek, míg Skandináviában és Szibériában a gyeptéglával fedett zöldtető terjedt el.
A tetőforma változása
A történelem során a tetők nem csak anyagukban, de formájukban is különböztek egymástól. Az egyenlítői övben elsősorban a lapostetők domináltak, mivel a kevesebb csapadék miatt nem volt szükség meredekebb tetőre.
Kínában a hosszabb esős évszak miatt lépcsőzetes kontytetőket (olykor sokszög alakúakat is) építettek, melyek jellegzetes példája a pagoda. A Földközi-tenger északi részén élt régi civilizációknál főleg félnyeregtetőket és nyeregtetőket láthatunk, és a tető dőlésszöge észak felé haladva egyre növekszik.
Jóllehet kupolákkal már az egyszerű, faágakból vagy mamutagyarból készült sátoroknál is találkozunk, de az első fennmaradt, matematikailag szabályos kupolák csak az ókori Rómában, i. sz. 100 körül épültek. A római építészek rájöttek, hogy a félkörív körbe forgatásával egy gömbboltozatot kapnak, amely felfedezést kezdetben elsősorban szakrális épületeknél alkalmazták.
I. sz. 700 körül a kupolaforma a Közel-Keleten is elterjedt, mivel a mecsetek jellegzetes részévé vált, fejlődése tehát szoros kapcsolatban állt az iszlám térhódításával. Valószínű, hogy az első kupolák teljes egészében fából készültek, később pedig csak a vázszerkezetüket ácsolták fából, melyet kőlapok vagy tetőcserép fedett. A nagyobb építményeknél a kupolák teljes egészében kőből, később pedig betonból épültek, példa rá a Panteon – római beton (opus caementicium - öntött fal, amely kőből, kavicsokból (adalékanyag) és kötőanyagból (cementből, a rómaiak idején őrölt traszból, vulkáni hamuból, santorin földből) állt).
Amikor az agyag és kerámia tetőcserép a gazdagság és presztízs jele volt
A középkorban az Európában tapasztalható hanyatlás miatt az égetett tetőcserép helyett elsősorban a pala és a fazsindely terjedt el, vidéken pedig a szalmatető. Az agyag és kerámia tetőcserép a gazdagságról és presztízsről tanúskodott, és elsősorban szakrális épületeken és várakon/palotákon lehetett őket látni.
A lakosság nagyobb részének be kellett érnie a fa- és szalmatetővel, melyek gyakran estek tűzvész és gyújtogatás áldozatául. A tetőcserép csak az európai lakosság 30%-át elpusztító pestisjárvány után vált elérhetőbbé és elterjedtebbé.
Az iparosodás nagy lökést adott a tetők fejlődésének
Az utóbbi 200 évben az iparosodás nagymértékben hozzájárult a tetők fejlődéséhez. A műhelyekben és gyárakban nagy mennyiségű tetőcserepet gyártottak, ami a fejlett világban hamarosan domináns tetőfedő anyaggá vált, melyet másodikként a pala követett attól függően, mennyire volt elérhető egy adott térségben.
A tetőlemez használhatóságát nagy mértékben javította a rögzítőrendszer felfedezése, ami nagyobb dőlésszögű tetők építését tette lehetővé.
Milyenek manapság a tetők?
A XX. században új tetőanyagok és gyártási módszerek jelentek meg a piacon, melyek meghosszabbították a tetők élettartamát, és a fogyasztói igényekhez igazították kinézetét.
Szerző:
Tomaž Križnar okleveles építészmérnök (Arhinova, d.o.o.)
